Don Ricardo becsukta a fejük felett az ajtót, éppen akkor, amikor a motorzaj elhallgatott a kabin előtt.
Majdnem teljesen sötét volt.
Csak egy vékony fénycsík szivárgott a panelek között.
Teresa olyan zihált, hogy úgy tűnt, mindjárt szétrobban a mellkasa.
– Ricardo… Félek.
A sötétben kereste a kezét.
- Én is.
Hirtelen szikra gyúlt a helyen.
Olajlámpa.
Valaki felgyújtotta.
Együtt ugráltak.
Aztán meglátták a nőt.
Idős volt.
Vékony.
Fehér haja hosszú copfba van fonva.
Arcát a nap és az irgalmatlan évek nyomai vésték be.
De a szemei éltek.
Két ébren lévő.
Fájdalmas ébredés.
– Halkabban beszélj! – suttogta. – Ha az vagy, akinek gondollak, akkor nincs sok időd.
Teresa rémülten hátrahőkölt.
- Ki maga?
A nő egy doboz tetejére helyezte a lámpát.
– Eulália a nevem. És nem te vagy az első szülő, aki remegve, homokkal a ruháján, árulás tükröződésével a szemében érkezik ide.
Don Ricardo érezte, hogy összeszorul a gyomra.
- Mit mondasz?
Szomorú, kemény tekintettel nézett rá.
– A gyerekeid nem találták ki ezt. Valaki megtanította nekik.
Fent a kabin ajtaja hevesen kivágódott.
Mindhárman lefagytak.
Léptek hallatszottak.
Az egyikük nehéz.
A másik könnyebb.
Terézia halkan sírni kezdett.
Don Ricardo a famennyezetre emelte tekintetét.
Tudta, hogy
hordozó.
Lajos.
És Marianát.
Megfagyott az ereiben a vér.
– Követtek minket – suttogta.
Eulália megrázta a fejét.
– Nem. Nem követtek. Visszajöttek, mert valamiért jöttek.
Odafentről Louis hangja hallatszott:
– Mondtam én, hogy bejöttek ide.
Marianna remegő hangon válaszolt:
– Ezt nem szabadna csinálnunk.
– Elkezdtük. Most pedig befejezzük.
Don Ricardo lehunyta a szemét.
Nem volt habozás.
És semmi kétségbeesés.
Ez egy döntés volt.
A fiaik visszatértek.
Nem megbánásból.
Sem azért, hogy megmentsék őket.
De hogy befejezzék, amit elkezdtek.
Eulalia egy polchoz lépett, és leemelt róla néhány huzatot.
Mögötte egy keskeny vasajtó bukkant fel.
– Ha ti ketten idejöttetek, nincs több idő a hazugságokra – mondta –, jogotok van tudni.
Kinyitottam az ajtót.
A másik oldalon egy kisebb szoba volt.
Tele dobozokkal.
És irattartó szekrények.
És képek.
És kötetek, amelyeken kézírással vannak nevek.
Terézia értetlenül körülnézett.
- Mi ez?
Eulalia magasabbra emelte a lámpást.
— Bizonyíték arra, amit évek óta tesznek.
Don Ricardo összevonta a szemöldökét.
Eulalia elővett egy dossziét, és átnyújtotta neki.
Két név szerepelt a borítón.
Luis Fernández.
Mariana Fernández.
Don Ricardo keze remegni kezdett.
Nyisd meg a fájlt.
Bent dokumentumok másolatai voltak.
Aláírások.
Távolról készített képek.
Jelentések
Fiókok.
A teljes főzési idő megtekintéséhez menj a következő oldalra, vagy kattints a „Megnyitás” (>) gombra – és ne felejtsd el MEGOSZTANI a Facebook barátaiddal!
